Tarczy Lajos (Hetény, 1807. dec. 6. – Bécs, 1881. márc. 20.): filozófus és természettudós, az MTA tagja (l. 1838, r. 1840). Teológiai és filozófiai tanulmányait a pápai főisk.-n, fizikai és matematikai tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte 1831 – 33-ban. 1833-tól a pápai ref. főisk. filozófia-, fizika- és matematikatanára. Jelentős szerepe volt az isk. újjászervezésében és korszerűsítésében: oktatási reformjának végrehajtásában, a főisk. nyomdájának megalapításában (1838) stb. Tanári pályája kezdetén a hegelianizmus első hazai képviselőjeként Hegel alapján álló filozófiát tanított, ami miatt támadások érték, s le kellett mondania a filozófia előadásáról. A hazai természettudományos és ismeretterjesztő irodalom egyik legjelentősebb korabeli művelője. Esztétikai munkássága is jelentős. Petőfit pápai diákkorában hatékonyan támogatta. – F. m. Természettan (I – II., Pápa, 1838. Az MTA nagyjutalmát kapta 1843-ban); Népszerű égrajz (Pápa, 1838); Népszerű természettan (Pápa, 1843); A dráma hatása és literaturánk drámaszegénysége (Pest, 1843). – Irod. Török József: Emlékbeszéd T. L. r. tag felett (MTA Emlékbeszédek, III., Bp., 1885); T. L. emlékezete. Emlékünnepély születése századik évfordulója alkalmából (A dunántúli ref. egyházker. pápai főisk. ért. 1907 – 08).

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15483.htm, Magyar Életrajzi lexikon 1000-1990, (MEK), 2010. augusztus

 

 

A kollégium mindig nyitott volt az új eszmék iránt, hiszen maga is egy új tanítás, a reformáció szellemében jött létre. Jeles tanárai törekedtek a legkorszerűbb oktatási módszereket bevezetni, a legújabb tudományos eredményeket átadni diákjaiknak. A haladó szellemű tanárok nemegyszer saját feletteseik ellenvetései miatt voltak kénytelenek feladni újító munkájukat: Mándi Márton István és Tarczy Lajos filozófiaprofesszorokat azért támadták, mert elsőként terjesztették Kant és Hegel tanait Magyarországon.

http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Pápai_Református_Kollégium_története, A Pápai Református Kollégium története (Wikipédia)

 

 

Tarczy Lajos (1807-1881) 1833-tól volt a pápai református főiskola természettan tanszékének vezetője. Nemcsak fizikát, de matematikát és filozófiát is tanított, sok ismeretterjesztő cikket, könyvet és középfokú tankönyveket írt. Hármuk közül még leginkább ő lehetett volna Jedlik partnere a természetkutatásban. Annál is inkább, mert 1838-ban levelező, 1840-ben pedig már rendes tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Az ő érdeklődését sem elégítette ki azonban egyedül a természetkutatás, az 1838-ban Pápán kiadott kétkötetes Természettanát (melyért az MTA nagyjutalmát is elnyerte 1843-ban) a "Népszerü természettan", majd "A dráma hatása és literatúránk drámaszegénysége" című könyve követte. Mentségéül szolgáljon, hogy Petőfit tanította - és támogatta - Pápán. Jedlik hagyatékában egyetlen Tarczy Lajostól származó levelet őriznek Pannonhalmán. Ez a levél annyit mindenesetre elárul, hogy az akadémiai levelező tag Tarczy eléggé tisztelte Jedlik Ányos szakmai tekintélyét.

http://mek.oszk.hu/00500/00567/html/v_mons2.htm, Radnai Gyula: Jedlik Ányos - kortársai (Jate Egyetemi Könyvtár - MEK)

 

 

Jókai csillagászati ismeretei egyáltalán nem felületesek vagy hézagosak. Ezeket az ismereteket részben a céltudatos oktatással, részben az újdonságok követésével szerezhette. Maga Jókai két tanárának nevét emeli ki önéletírásaiban: a vasszorgalmú és szorgalmat követelő Vály Ferencét (1810—1862) — későbbi sógoráét —, aki apja halála után magántanítványként oktatta, valamint a pápai református gimnázium országos hírű professzorát, a filozófiát, fizikát és természetrajzot tanító Tarczy Lajos (1807—1881) professzorét. Tarczy több kiadást megért fizika könyvét még idős korában is nagy megbecsüléssel emlegette (Az én iskolatársaim. Az én életem regénye, 1893.) Írt Tarczy népszerű csillagászatot is, "Népszerű égrajz (Astronomia popularis)" címen (Pápa, 1838), amely jó és rendszeres bevezetésként szolgálhatott az alapfogalmak megértéséhez.

Jókai "A jövő század regényé"-ben azonban egy érdekes névsorra bukkanunk, a Jókai által nagyra tartott tudósokról:

Dominique Francois Arago (1786—1853) francia csillagász-fizikus,

Alexander von Humboldt (1769—1859),

Pierre Simon Laplace (1749—1827) matematikus,

Johann J. Littrow (1781—1840) és fia,

Karl Ludwig von Littrow (1811—1877) bécsi csillagászok,

Denison Olmsted (1791—1859), a meteorrajok első kutatója,

Isaac Newton (1643—1727),

Friedrich Wilhelm Bessel (1784—1846) német számoló csillagász,

Justus von Liebig (1803—1873), a nagy német vegyész,

Benjamin Franklin (1706—1790),

Jedlik Ányos (1800—1895),

Margó Tivadar (1816—1896) élettan kutató,

Tarczy Lajos (1807—1881) fizikus és

Thán Károly (1834—1908), a híres vegyész.

Ez a névsor elsősorban azért érdekes, mert kitűnik belőle, hogy a magyar kortársakat leszámítva, Jókai főként az 1850—60-as évekig tevékenykedő tudósokat ismerte. Másrészt e tudósok többsége széles körben ismert, elterjedt tudománynépszerűsítő műveket is írt. Arago, Humboldt, Bessel és Littrow egyes könyveit, írásait Jókai gyakran forgathatta.
 

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/mesterkurzus/bartha-jokai.html, Bartha Lajos: Jókai csillagászata (Ponticulus Hungaricus)

 

 

TARCZY LAJOS (Hetény, 1807. dec. 6. - Bécs, 1881. máj. 20.)

Nevelését szülei Kovács Péter helybeli lelkészre bízták, majd a révkomáromi ref. gimnázium diákja lett. A gimnázium elvégzése után a pápai református főiskolába került, bölcseleti és teológiai tanulmányok végzésére. A dunántúli református művelődési központ főtanodájában az iskola alapítója, Márton István adta elő e században először magyar nyelven a bölcseletet, Stettner György a jogtudományokat tanította, és a kitűnő pedagógus társasághoz tartozott még Bocsor István a történelem tanításával. Tanárai már korán felismerték a bölcselet- és a természettudományokban Tarczy kiemelkedő szellemi tehetségét. Az 1829/30 tanévben már segédtanár, a mathézis tanítója, 1830/31-ben pedig seniorrá választották.

Az iskola megbízásából az 1831/32-es évben beiratkozott a bécsi egyetemre, ahol behatóan tanulmányozta a fizikát és matematikát. Itt érte az a megtiszteltetés, hogy Márton István halála után, mint fiatal előadót megválasztották a pápai főiskolába a "physika és bölcselettan" r. tanárává. A tanári állást azonban még nem foglalta el, hanem Berlinbe ment, hogy tanulmányozza a külföldi egyetemeket. Két szemeszterre beiratkozott a berlini egyetemre is. Itt tanulmányozta Humphry Davy kémiai felfedezéseit és több neves tudós munkásságát, majd a göttingeni, marburgi és würzburgi egyetemeket kereste fel. Hazatérése után 1833. aug. 16-án beiktatták a rendes tanári hivatalba, ahol azonnal a főiskola reformjához látott. Mint az új filozófiai irányzat hirdetője, az egyházkerületi gyűlésen szembekerült a tanári kar maradi felfogásával. A megrovás eredményeképpen 1839. április végén elvették tőle kedvenc tárgyát, a filozófiát. Így T. L. a matematika, fizika, természetrajz, vegytan, geológia és gazdaságtan tanára lett. Élénk és megragadó előadásaival, kiváló szónoki tehetségével egyhamar országos hírű tanárrá természettudóssá lett, hisz nem egy híres ember került ki T. L. tanítványaként a pápai főiskolából: Jókai, Petőfi, Orlay, Ballapi Papp Dénes stb. Nem volt megelégedve az iskola szellemi képzésével, és 1840-ben megalapította az "Önképző Társulatot", amelynek mindvégig elnöke volt.

Később a Kir. M. Természettudományi Társulat r. tagja lett. 1838-ban az MTA lev., majd 1840-ben r. tagjává választották. Az iskola újjászervezésében hervadhatatlan érdemei között az iskolai nyomda megalapítását is meg kell említeni, melyben könyvei sora jelent meg. A legkiemelkedőbb munkája a Természettan, melyet az MTA 200 arannyal díjazott, s mely több kiadást is megért. Előszeretettel írt Vörösmarty Athenaeumába. Több földrajzi, csillagászati, vegytani és természettudományi könyvet írt. T. L. a harmincas és negyvenes években Magyarország egyik legkiemelkedőbb pedagógusa, legtermékenyebb szakírója volt, a természettudományi irodalmat tekintve úttörő munkát végzett; ennek elismeréseként 1880. nov. 4-én Ferenc Józseftől a királyi tanácsosi címet kapta meg. Utolsó éveit a pápai mintagazdaságban töltötte.

Főbb művei:

Népszerű égrajz. Pápa, 1838.; Természettan az alkalmazott mathézissel egyesülve. Pápa, 1838.; A német nyelvtan paradigmái. Pápa, 1838.; Elemi ösmeretek a természettudományból. Pápa, 1839.; Természetrajz elemei. Pápa, 1839.; Tiszta mértan elemei. Pápa, 1841.; Népszerű természettan. Pápa, 1843.; Természettan elemei. Pápa, 1844.; Kis természettan. Pápa, 1844.; Földtan. Pápa, 1844.; Gazdasági géptan. Pápa, 1864.
 

http://www.kfki.hu/physics/historia/t/a/tarczy/tarczypant.html, Nagy Ferenc: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig (BETTER - METESZ - OMIKK), TÖRÖK József: T. L. Akadémiai Emlékbeszédek 3/1. Bp., 1885.; SZÉNÁSSY Árpád: T. L. életútja. Hetény, 1983.

 

 

A természettudományok, ezen belül a vegytan oktatása a Ratio Educationis-ban már sokkal jelentősebb szerepet kapott, mint korábban, de továbbra is a fizika ill. az ásványtan részeként tanítják. A pápai Református Főiskola természettan, természetrajz tanárának7, Tarczy Lajosnak, a „Természettan az alkalmazott mathesissel egyesülve” c. könyve is így épül fel. A vegytan’ alaprajzát ’s a’ szélesen ugy nevezett mozgony tudományt magában foglaló kötet 1839-ben jelent meg Pápán.
 

http://www.tanszertar.hu/eken/2007_01/na_0701.htm, Nádai András: Muzeális taneszközök a vegytan szemléltetéséhez és tanulásához (Elektronikus Könyv és Nevelés),

 

 

Tarczy Lajos (a „derék Tarczy” – ahogy őt Petőfi nevezte, aki őt különösen szerette, mint akinek „mindent köszönhetett”) német egyetemekről Hegel dialektikus filozófiáját hozta magával, mely csakhamar éles ellentétbe hozta őt nemcsak a Protestáns ortodoxia képviselőivel, hanem az állami hatóságokkal is: így visszaszorult a természettudományi oktatásba. 48-ban nemzetőrtisztként ő is fegyvert fogott. Pedagógiája inkább az intellektus és a jellem általános fejlesztését, mintsem a diák ismeretekkel való túlterhelését igényelte az iskolától, ami a hatvanas évektől kezdve szembeállítja az új igényekkel, Váli Ferenc, maga is pápai diák, 1848-ben került a főiskola nevelési tanszékére. Klapka seregében részt vett Komárom védelmében: az amnesztia tette lehetővé, hogy visszatérjen Pápára 1849 után. Ő hozta létre a természetrajzi szertárat, főként adakozások és gyűjtések útján, vegytanból és ásványtanból tankönyvet is írt és különös képessége volt a nyelvtanításhoz: ennek sógora, Jókai a tanúja, akinek nővérét Váli vette feleségül.
 

http://www.tankonyvtar.hu/historia-1981-01/historia-1981-01-tanarok, szerző:Paczolay Gyula,  cím:       Az első magyar főiskolai kémia tankönyv és szerzője: Tarczy Lajos, forrás:  Magyar kémikusok lapja, 35. 1980. 11. 570-574. (fotó). Bibliogr. 574.,  szerző:Bátyai Jenő, cím:       Természettudós és filozófus. Tarczy Lajos emlékére, forrás:  Magyar nemzet, 37. 1981. 223. 8., szerző:Szénássy Árpád, cím:       Tarczy Lajosra emlékezünk, forrás:  Honismeret, 11. 1983. 1. 33-36., 

 

 

A modern kor tanítási és nevelési reformjait. , Pápai vonatkozásban ez a kettős elv voltaképpen egyfajta tartást adott az iskolának, amely a hagyományos tanítási rend mellett is szólt. 6 gimnáziumi osztályos, s a ráépített 3 osztályos, bölcseleti és a csúcsot jelentő 3 éves jogi és teológiai tanulmányokat jelentette, de ugyanakkor alkalmas és rugalmas volt arra, hogy átalakulni legyen képes a 8 osztályos gimnáziumi rendszer bevezetésére, azzal, hogy a hagyományos 6 osztályos gimnáziumot az első két bölcseleti osztállyal 8 osztályosra lehetett bővíteni. Az 1849-ben bevezetésre került Entwurf[2] előtt a pápai kollégiumban a legjobb diákok közül kiválasztott publicus praeceptorok, mint osztálytanítók tanítottak. A bölcsészeti, teológiai és jogi szakon az iskola tanszékvezető professzorai tanítottak. (A leghíresebbek: Márton István, Tarczy Lajos, Bocsor István.) Tudnivaló, hogy az 1837. évig latin volt a tanítás nyelve, s a magyar tannyelvű oktatás bevezetése után is a latin nyelvnek meghatározó szerepe maradt. A latin tannyelv idején a „Pro bono publico” (a közjóért) volt az Alma Mater jelmondata, ami a magyar nyelvű tanítással a „szabadon tenyészik” szép gondolatában jelent meg. Ezekben is kifejeződött az iskolai eszmeiség mindig időszerű üzenete.
 

http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/kovy_papa.htm, Kövy Zsolt: A Pápai Református Kollégium a dualizmus korában, Kövy Zsolt előadása a Református Egyház Doktori Kollégiumának Egyháztörténeti Szekciójában, Budapesten hangzott el 2004. augusztus 30-án.

 

 

„A katonaságot, mint Aristoteles az Asszonyt – Malum necessariumnak tartották.”(Mészáros Lázár: A katonaságról. 1845) Akadémiai székfoglaló a korszerű haderőről Mészáros Lázár pályájának jelentős állomása volt az 1844. esztendő, amikor alezredesi előléptetésének napján, a Magyar Tudós Társaság XV. Nagygyűlése 1844. december 16-i első ülésén javasolták levelező taggá választását. Az ajánlólistán ez olvasható: „Mészáros Lázár főőrmestert ajánlja levelező tagul Széchenyi István. Scheidel Ferencz mint a magyar ügy apostolát Lombardiában. Különösen ajánlja B. Eötvös József.” Ezek után az ajánlást az alábbi sorrendben aláírták: Fáy András, Kubinyi Ferenc, Kiss Károly, Tarczy Lajos, Fogarasi János, Vörösmarty Mihály, Balasházy János, Luczenbacher János, Frivaldszky Imre, Szontagh Gusztáv, Beghard Xavér Ferenc, Döbrentei Gábor, Nagy János, Vásárhelyi Pál. A december 21-i ötödik ülésen felolvasott 29 levelező tagnak ajánlott sorrendjében a 17. Mészáros Lázár volt, akit a december 24-i hetedik ülésen 21 szavazattal választottak meg.
 

 

 

Nagy János Tarczy Lajosról készített reliefjének avatásán elhangzott megemlékezés:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Révkomáromtól északkeleti irányban, a várostól alig 10 km távolságra, a Mátyusföld délkeleti csücskében van Hetény. A régészet kedvelői jól ismerik e ma is magyarok-lakta falut, hiszen a Dunához közel eső, jó termőtalajú vidék ősidők óta lakott hely, számos innen előkerült lelet bizonyítja. A népművészet ismerői pedig az itt élő leányok-asszonyok szálkihúzásos technikával készített gyönyörű fehér kézimunkáit szeretik. Az irodalmárok tudják, hogy a múlt században itt élt Végh Mihály református lelkipásztor második feleségével, Vajda Júliával, Csokonai egykori Lillájával. Hetény szülötte Tarczy Lajos, a pápai református főiskola neves filozófia-matematika- és fizikatanára. És ma ebben a községben él a szlovákiai magyar képzőművészet egyik legjelesebb alakja, Nagy János szobrászművész, a most avatandó Tarczy-relief alkotója, akit nagy tisztelettel köszöntök körünkben. Ő készítette azt a Tarczy-plakettet is, amelyet minden év májusában az újjáéledt Pápai Református Gimnázium egyetlen végzős diákja kap meg, a tantestület titkos szavazása alapján. Tarczy Lajos 1807. december 6-án született Hetényben Tarczy János jegyző és Czike Julianna második gyermekeként. A rendkívül értelmes fiú oktatását a falu református lelkipásztorára, Kovács Péter nagytiszteletű úrra bízták. Tanulmányait a révkomáromi gimnáziumban, majd a Pápai Református Főiskolán folytatta. Pápán 1828/29-ben kitűnő eredményt ért el, s az alsóbb évesek tanítója lett. 1829 és 1831 között ő volt a főiskola könyvtárnoka, közben 1830-31-ben senior. 1831-ben a bécsi egyetemen folytatta matematikai és fizikai tanulmányait, 1832-től Pápán a fizika és a bölcselet tanára. Előbb azonban körutat tett Európában. Több egyetemet is fölkeresett. Hosszabb időt töltött Berlinben, majd Erdélyben tanulmányozta a hazai tanintézeteket (Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely), és keresett föl szén-, érc- és sóbányákat. A Pápai Református Főiskola színvonalát akarta emelni. Kezdeményezője volt az "Új kollégium", a későbbi "Nátus" építésének, megalapítója és végig patronálója volt a Képzőtársaságnak, amely Petőfi és Jókai szárnypróbálgatásainak is teret biztosított. Ő hozta be a Hegel-féle filozófiát Pápára, melyért egyházkerületi közgyűlésen megtámadták. A bölcseleti előadásokról lemondott, s a fizika mellett a matematika tanítását vette át. A Magyar Tudományos Akadémiának előbb levelező (1837), majd rendes (1840) tagja lett. Könyvei közül kiemelkedik a három kiadást is megélt Természettan, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia 200 arannyal jutalmazott, de jelentősek egyéb fizikai, matematikai sőt nyelvészeti és szépirodalmi munkái is. Több ízben volt a főiskola igazgatója. Ő alapozta meg (tanárok és diákok segítségével) a Kollégium gazdag éremgyűjteményét, s kezdeményezte önálló főiskolai nyomda létesítését, amelynek egy ideig saját házában, a mai Jókai utca 22-ben biztosított helyet. Milyen volt Tarczy Lajos a tanár? Milyen kapcsolata volt a diákjaival? Jókai Mór így emlékezik rá: "Tarczy Lajos volt a legkitűnőbb tanár a főiskolán. Ő magyarázta a természettant és a felsőbb mathézist. Hát még az előadásai! Azt élvezet volt hallgatni..." Petőfi Sándor pedig ezt írja róla: "...a derék Tarczy az, kinek mindent köszönhetek." Kapcsolatunkat jelzi, hogy Tarczy Lajos kisleányának temetésén Petőfi egy gyászdalt olvasott fel, s 1845-ben a professzor által szerkesztett, Pápán kiadott, Tavasz című zsebkönyvben Petőfi-verset (és Jókai-elbeszélést) is találhatunk. Tanítványaival sokat törődött. Ő vezette be a pápai főiskolán a rendszeres gimnasztikát. A diákok ragaszkodását jelzi pedig az, hogy az általuk összeadott fillérekből nemegyszer gazdagította kísérleti eszközökkel a természettan-szertárat. E néhány percben csak részleteket idéztem föl Tarczy Lajos életéből, tevékenységéből. Az érdeklődők azonban itt a könyvtárban számos forrásmunkát találhatnak önálló kiadványokban, évkönyvekben, lexikonokban, emlékező írásokban.  Napjainkban gyakorta tapasztaljuk, hogy egy-egy jeles személyiség úgy próbál többnek látszani, hogy elődjét, sárral dobálja. Tarczy Lajos jelleme is példa lehet számunkra. Jeles professzor elődjének, Mándi Márton Istvánnak márvány mellszobrot állíttatott a diákok, tanárok és más személyek adományaiból. Izsó Miklós igényes alkotása ma is látható a folyosón. Tehát nem pusztán a kiváló tudósra és tanárra, hanem a nagyszerű emberre is emlékezünk most. Méltó az utókor megbecsülésére. Örülök, hogy Nagy János szobrászművész ilyen szép portrét készített róla.  

Nagy http://mek.niif.hu/02100/02166/02166.htm,

 

 

Hőtani kérdések tanulmányozásával magyar tudósok is foglalkoztak. A hő-tan fogalomrendszerének nagyszerű összefoglalását adta meg Jedlik Ányos Hőtan című munkájában. Jedlik Ányos a hőt nem tartotta anyagnak, hanem az éter rezgésének. Húsz évvel később, 1878-ban a pápai Főtanoda Értesítőjében jelent meg Tarczy Lajos A hő elméletéről című tanulmánya. Az írás a hőtani ismeretek fejlődésének történeti áttekintését adja Arisztotelésztől Joule-ig.

http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=2333,  

 

 

A reformkorban, 1838-ban jelent meg egy kitűnő, a kor tudományos színvonalán álló tankönyv, a pápai református kollégium tanárának, Tarczy Lajosnak tollából, Természettan címmel. Jókai, aki Tarczy tanítványa volt, a következőket írja: „Tarczy Lajos volt a legkitűnőbb tanár a főiskolában. ő magyarázta a természettant és a felsőbb mathesist… Tankönyve ma is használható… Hát még az előadása! Azt élvezet volt hallgatni. ő maga megteremtette a főiskola phisicum–museumát, s experimentációi bűvészestélyek számba mentek.”16 E kiváló tanár tankönyvéről a Figyelmezőben jelent meg ismertetés.17 A recenzens a tankönyv legnagyobb érdemének azt tartja, hogy a fizikai jelenségeket „a mathesis vállaira támaszkodva” tárgyalja. Kiemeli, hogy a szerző törekedett arra, hogy e „tudománynak a haladás jelen lépcsője szerint” írja meg tankönyvét, vagyis hogy a legújabb tudományos eredmények is megjelennek a munkában. A hőtani, fénytani és elektromosságtani fejezetekben érvényesül a jó tankönyvek legfontosabb kritériuma, a „helyes rend és a világos magyarázat.” A tankönyv szép és érthető magyar nyelvét is dicséri a bíráló legelkötelezettebb képviselői között ott vannak az írók, költők mellett a szakemberek is: az orvos Bugát Pál, az orvos és természetbúvár Földi János, a hadtudomány kiváló ismerője, Kiss Károly, a fizika és matematika jeles művelője, Tarczy Lajos, és sorolhatnám még tovább. És ezek a kiváló szakemberek meg társaik nem is csupán ötletszer! kísérleteket tettek valamely szakterület egy-egy szavának megmagyarítására, hanem arra is van példa, hogy egy sz!kebb, jól körülhatárolható szakterület m!szókincsét egy személy próbálta teljes egészében magyarrá formálni.
 

http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1263/126304.pdf, Grétsy László: A szaknyelvek megújításáért, 

 

 

 

Petőfi  és dr. Kovács Pál Pápán találkoztak először, ahol az orvos irodalmár – Tarczy Lajos tudós tanárral és Czuczor Gergely bencés nyelvésszel együtt – egy pályázat elbírálásakor Petőfi (akkor még Petrovics) Sándornak ítélte oda a két arany jutalmat.

http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/a_hazank_es_a_varos_szolgalataban/2050866/, A Hazánk és a város szolgálatában, 2008.03.15.

 

 

 

 

 

Kolmár József,

 

nyug. kir. kath. főgymnasiumi tanár, K. Mihály ispán és Banay Sára (ki Márton István író kishuga volt) fia, szül. 1820. ápr. 3. Magyaród pusztán (Somogym.); anyját korán elvesztvén, egy évig nagybátyjánál Visontán (Somogym.) iskolázott; azután Csurgón az ev. ref. gymnasiumban hat év alatt a nyolcz osztályt elvégezvén, 1838 őszén a pápai ref. főiskolában tanult philosophiát és jogot, kezdetben nyomorral küzdve, majd Tarczy Lajos pártfogoltjaként mint irnoka szolgált és egyik alapító tagja volt a főiskolai képzőtársaságnak, melynek Jókai Mór, Petrovics (Petőfi) Sándor és Petrics (Orlai) Soma is tagjai voltak. Egy évig Baracskán (Fehérm.) nevelősködött a Kenesseyháznál. 1843-44-ben Pozsonyban Somsich Pál követ adott neki ingyen lakást és egy ideig a Záborszky Alajos szerkesztette Országgyűlési Tudósítások cz. kézirati hirlapot másolgatta, ívét 20, majd 25 váltó garasért; e keserves kenyérkeresetben június második felében, mint desperált bukott szinészt, kopott bonjourjában a Dunaparton talált Petőfi Sándort is társul vette. Majd Kuthy Lajosssal, a Batthyány Lajos gróf titkárjával megismerkedvén, a gróf országgyűlési irnokává lett rendes havi díj mellett. Később megismerkedett Hajnik Károly gyorsíróval, ki őt az általa szerkesztett Országgyűlési Naplók sajtó-correcturájával bízta meg, mely tisztét még Budán is, a gróf Keglevich Gábor tárnokmester elnöklete alatt censurán mint felolvasó 1845 elején folytatta s bevégezte. Ekkor ápriltól kezdve a Vahot Imre Pesti Divatlapjánál segédszerkesztő lett és Petőfinek a Külföldi Regénytárba fordított műveit segítette sajtó alá tisztázni. 1846-ban ügyvédi oklevelet nyert és mint foglalkozás nélküli ügyvéd Frankenburg Adolfnál az Életképek segédszerkesztője lett. 1846 végén Pozsonyba költözött és Szalé Antal ügyvédnek a Corpus juris magyarított kivonatánál mint corector segített. Az 1847-iki országgyűlés alatt Kuthy Lajos mellett ismét Batthyány Lajos grófot, a későbbi miniszterelnököt szolgálta. Ugyanekkor Lukács János gyorsíróval mint az általa szerkesztett Országgyűlési Naplónak correctora működött; Kalivoda nyomdász- és kiadónak mint író szerződésileg dolgozott. 1848. ápr. pihenésre haza Megyerre (Somogymegye) vonult, honnét júliusban Bajza József meghívására lapjához, a Kossuth hirlapjához Pestre ment correctornak és belső munkatársnak. A szerencsétlen móri csata után, a császári hadak közeletére, 1849. jan. első napjaiban a menekülő kormányt követte Debreczenbe, hol báró Jósika Miklós őt a hivatalos Közlöny correctorává tette; január 21. Tokajba Szemere Bertalan kormánybiztoshoz és febr. Dembinszky tábornokhoz Török-Szent-Mikósra sürgönyöket vitt. Jún. 4. Kossuth kormányzóval visszatért Pestre s július közepéig folytatta hivatalát, midőn Noszlopy Gáspár (egykori iskolatársa) meghívására a somogymegyei főjegyzőséget vállalta el; de a jegyzői toll helyett puskával és Noszlopy kis seregével ide s tova barangolva töltötte az egész nyarat, előbb Tolnán keresztl Bonyhádig, de az alföldi magyar sereggel a dunai zárvonalon át egyesülni nem lehetvén, vissza a Bakony-erdeje felé Veszprémig, hol a világosi katasztrófa hírére Noszlopy haditanácsot tartott és kis seregét Klapkához Komáromba küldötte. K. néhány tiszti társával visszatért Somogyba Megyerre s néhány hétig a szőlőhegyeken és környékbeli rokonainál húzta meg magát; okt. végén Pápára ment, hol Tarczy tanár közvetítésével helyettes jogtanárrá lett; de egy év mulva a bécsi kormány a prot. jogakadémiákat megszüntetvén, a pápai ev. ref. gymnasiumban vállalt tanárságot és magánszorgalommal a theologiát elvégezvén, 1852-ben pappá szenteltetett; azonban 1853. szept. 8. Pápán a római kath. vallásra tért át. 1854 végétől 1861. októberig a bajai kath. főgymnasiumban volt tanár és a vojvodinai germanizáló hatalom daczára magyar ifjakat nevelt, ifjusági Albumokat adott ki s ezek jövedelméből és adakozásokból alapította a Vörösmarty-ösztöndíjat; alapító szerkesztője volt a Bajai Közlönynek, a miért a temesvári kormánytól sok zaklatást szenvedett 1861. jan. 5-ig, mikor a Vojvodinát megszüntették. 1861. okt. a pozsonyi királyi kath. főgymnasiumhoz rendes tanárnak neveztetett ki s itt folytatta a bajai magyarosító működését, tanítványainak dolgozataiból 1869-ben Tavaszi virágok cz. füzetet szerkesztett és a ma már négy tanuló által élvezett Eötvös-ösztöndíjak alapját megvetette. 1874-ben a 25 éves tanári jubileumát ünneplő tanítványai s barátai által gyűjtött 700 frt tőkével Kolmár József-ösztöndíjat, 1881-ben Arany versek czímű munkája jövedelméből és saját pénzével pótolva 1000 frt tőkével vallás-erkölcsi ösztöndíjat alapított. A 80-as évek végén nyugalomba vonult.

 

http://www.sosantikvarium.hu/book8696.html, ko8696.   book/bibliophilia, first edition, Kolmár József: Epigrammok.

Pozsony. 1871. without publisher. 118 p. cloth binding. Hungarian language.

size: 21x13 cm. shabby. small implosion on the backbone.

 

 

…a színház nem nevel erkölcstelenségre, sőt „eltávoztatja” az előítéleteket és a hamis gondolkodást. A színjáték valódi emberismeretet ad, megmutatja „a titkos rugó ösztönöket”; a színházban „látjuk a vétket az ő legtitkosabb rejtekeiben meztelen” stb.* Ez az érv még 1840-ben is elhangzik Tarczy Lajosnak az Athenaeumban közölt írásában, melynek címe: A költészet s különösen a dráma

becse. A drámában „a lelkületek {239.} egész átlátszó tisztaságaikban tűnnek föl, a cselekvények rugalmai tárvák előttünk”.*

http://mek.niif.hu/02000/02065/html/1kotet/26.html, 1. AZ EURÓPAI ROMANTIKUS DRÁMA- ÉS SZÍNHÁZFELFOGÁS HATÁSA A MAGYAR FEJLŐDÉSRE, Magyar színháztörténet I. 1790–1873 /

 

 

 

Örök gond, hogy milyen legyen egy tankönyv. Vezesse a tanárt, szabja meg a kísérletek, fejtegetések sorrendjét és módját? Ha ilyen, akkor a gyengébb felkészültségű tanár is eredményesen taníthat. Magyarázzon el mindent részletesen? Ekkor a lassúbb felfogású vagy az óráról hiányzó diák otthon pótolhatja az iskolai munkát.

 

Csak irányt mutasson a tankönyv? Adjon feladatokat? Emelje ki a megismerési módszereket? Ekkor szolgálja a tanári szabadságot, a tanulói öntevékenységet.

 

A kétféle felfogás ötvözete kell: vezetni és alkotni-hagyni! Ehhez olyan tankönyvíró „szükségeltetik”, aki alaposan ismeri és érti kora tudományát, ismeri az ifjak lelkivilágát, ugyanakkor maga is képes új dolgok kitalálására. Jedlik Ányos ilyen ember volt. Nem írta le módszertani elveit, tankönyvei azonban tudatos tanárnak mutatják be őt.

Felismerték ezt Gebhard Ferenc, Bugát Pál, Balásházy János, Tarczy Lajos, azok az akadémikusok, akik bírálata alapján Toldy Ferenc „titoknok” jelentése 1858-ban javaslatot tett az 1845 és 50 között a természettudomány köréből megjelent eredeti művek akadémiai jutalommal történő elismerésére.

150 évvel ezelőtt még alkotó munkának, tudományos teljesítménynek tartották a színvonalas tankönyvírást. A bírálók közül Balásházy 1839-ben mezőgazdasági, Tarczy 1845-ben természettani tankönyvéért kapott nagyjutalmat. Bugát Pálnak, a Természettudományi Társulat alapítójának az 1836-ban nyomdába adott önálló magyar természettan könyve, a „Tapasztalati Természettudomány” azért nem kaphatott díjat, mert az Tsharner: Physica c. művének fordítása volt.

 

http://www.opkm.hu/konyvesneveles/2000/1/cikk11.html, Milyen tankönyvet írt Jedlik Ányos?

A fiatal Jókai először apja, Jókay József révén kerülhetett közel a csillagos égbolthoz, és ez a vonzalma később, gimnáziumi tanárai – Vály Ferenc és a pápai református gimnáziumban filozófiát, fizikát és természetrajzot tanító Tarczy Lajos – révén csak felerősödött benne.

 

www.vcse.hu/REGI/cikkek/jokai.doc,